Karácsony Vietnámban. 

Őszintén megmondva semmi karácsonyi érzésem nem volt az elmúlt napokban. Aztán megérkeztünk Uong Bi- be Juannal, itt laknak a barátaink, ők is önkéntesek ( Alycia spanyol, Monika litván) .
Vettünk egy kis műfát a sarki boltban ahol aztán minden van .. tényleg minden mint egy régi 100 Ft-os boltban otthon. Na ekkor már kezdett valamiféle ünnepi hangulatom lenni. Bevásároltunk a vacsihoz mert mindegyikőnk főzött valami hazait :) én pörköltet csináltam, de volt itt spanyol omlett, orosz saláta, litván káposztás húsos valamicsoda, útközben meghívtuk az amerikai házaspárt is a szomszédból, ők pedig hoztak egy kis afrikai vega kaját is. Szóval igazi terülj terülj asztalkámat varázsoltunk ide, Vietnámba!

Az biztos hogy életem legfurcsább karácsonya volt pálcikával enni pörköltet, de egyszerűen így volt tökéletes !!

Mivel mindegyikőnknek van tradicionális vietnámi ao dai ruhája, így abban ünnepeltük a Szentestét!

 
Na meg persze azért nagyon szerencsés vagyok mert 1 hete meglátogatott a barátom, aki hozott otthonról egy kis házi vörösbort, pálinkát, szaloncukrot, diós bejglit! 

Még egyszer köszi Nektek:  Gergő, Anyu, Apu! <3

Karácsony előtt sokfelől hallottam hogy biztos nagyon rossz lesz nekem itt, mivel a vietnámiak nem ünnepelnek karácsonyt, de így hogy túl vagyunk a 24.-én azt kell hogy mondjam hogy megvolt a karácsonyi érzés!! Rengeteget ettünk, jót beszélgettünk és együtt voltunk ami a legfontosabb ebben az egész ünnepben! Persze az otthoniak hiányoztak, de a videochat-nek köszönhetően nem maradtam ki semmiből :)

A vacsora után lementünk a kampusz udvarára, ahol a diákok egy karácsonyi műsort adtak elő, illetve mindenki velünk akart fotózkodni, tehát megint celebeknek éreztük magunkat :) 

Ahogy ültem a buszon hazafelé (vissza Co Lé-be) azon gondolkoztam hogy teljesen otthon érzem  magam itt, az őrült közlekedés sem annyira őrült már, teljesen megszoktam azt hogy jelenleg Vietnám az OTTHONOM! 

A sok nehézség ellenére, ami amúgy nem az ittléttel van, hanem az összes velejárójával ( az itteni egyesület és hogy a dolgok nem működnek, a vízum para, a pénz visszatérítés több mint 1 hónapos késése, stb... ) tehát azon gondolkoztam a buszon ha szomorú leszek valaha is a maradék időben míg itt vagyok, az nem azért lesz mert haza szeretnék menni , épp ellenkezőleg, mert még maradni szeretnék! Vagyis hogy pontosan fogalmazzak szívesen hazautaznék beköszönni otthonra, de aztán jönnék is vissza!

Vissza az isteni pho levesekhez, a garnélarákokhoz, amik olyan frissek hogy még szinte ugrálnak a serpenyőben mikor megsütöd őket, a kedves emberekhez, ide vissza, haza, a második otthonomba!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!